2014. augusztus 20.-án, Makrancon a
18:00 órakor kezdődő ünnepi szentmisében az egybegyűltek az első szent
magyar család közbejárását kérve, Ferenc pápa tanítása nyomán, azért
esedeznek, hogy:
• megerősödjenek az Isteni Irgalmasságba vetett hitben,
• növekedjenek a remény és a kultúra összhangjának keresésében,
• tökéletesedjenek a szeretetben, hogy senkit ki ne selejtezzenek.
A szentmise főcelebránsa:főtisztelendő Bartal Károly Tamás, OPraem.
jászóvári emeritus apát.
Szentbeszédet mond:tisztelendő Antall András, állandó diakónus.
A szentmisét ereklyés körmenet követ és megáldásra kerül a Fénykereszt és az Újkenyér.
Zenés áhítatot ad az egyházközség ifjúsági énekcsoportja - a Bárka.
Minden érdeklődőt szeretettel hív és vár a helyi egyháztanács és az önkormányzat.
A szentmisét a Mária Rádió élőben közvetíti.
A
helyi egyháztanács és az önkormányzat közös rendezésében és
szervezésében augusztus 20-án Makrancon a 18.00 órakor kezdődő ünnepi
szentmisében az egybegyűltek az első szent magyar család közbejárását
kérve, Ferenc pápa tanítása nyomán, azért esedeztek, hogy megerősödjenek
az Isteni Irgalmasságba vetett hitben, növekedjenek a remény és a
kultúra összhangjának keresésében, és tökéletesedjenek a szeretetben,
hogy senki ki ne selejteződjön.
A szentmise főcelebránsa,
főtisztelendő Bartal Károly Tamás, OPraem. jászóvári emeritus apát volt,
akivel együtt misézett: Danko István, rogacionista szerzetes, Dr.
Szalay László, nagyidai plébános, Fedorka Zsolt, csécsi plébános, Takács
Dénes, jánoki adminisztrátor. Szentbeszédet mondott az erdélyi
származású Antal András, állandó diakónus Nyáregyházáról. Az
oltárszolgálatot az esperesi körzetből származó kispapok végezték:
Schmotzer Péter és Szeles Péter a kassai szeminárium papnövendékei az
egyházközség ministránsaival.
A makranci egyházközség hívei az
1907-ben felszentelt templomukat - ősi templomukhoz hasonlóan - Szent
István Király tiszteletére emelték. Új oltárát, amelyben elhelyezést
nyertek az első szent magyar család ereklyéi, 2007. április 21-én
konszekrálta a főpásztor, Mons. Alojz Tkáč, kassai érsek.
Az első
ereklyés körmenetet 2012. augusztus 20-án tartották, faluk szülöttje,
főtisztelendő Dr. Szalay László, nagyidai plébános atya vezetésével, aki
a körmenet elején megáldotta a templom új toronyóráit. Második
körmenetüket, a falu egy másik pap-szülöttje, főtisztelendő Gajdo
József, az akkori jánoki plébános atya vezette.
Sorrendben tehát az
idén a harmadik körmenetet tartották, amelynek végén megáldásra került a
Fénykereszt. Szándékuk tudatos volt. Felsorakozva az első szent magyar
család ereklyéi mögé, nyomukba szegődve, jelezni kívánták, úgy akarják
járni az élet keresztútját, hogy ők is tiszták legyenek, hősök és
szentek.
A szentmise végén a hármas ereklyét, egy hajdani, szent-jobb
jelképre helyezték, amelynek eredete ismeretlen. Véletlenül találtak rá
Makrancon, egy nyári-konyha padlásán. A feldíszített ereklyetartót az
egyháztanács tagjai vették a vállukra. A körmenet alatt az egybegyűltek a
helyi Asszonykórus vezetésével a Csángó üdvözlégy-et énekelték.
Ünnepségük a Fénykereszt felszentelésével, az Újkenyér megáldásával és
az ünnepi áldással zárult. Előtte rövid zenés áhítatot tartott a Bárka -
az egyházközség ifjúsági csoportja.
Laczkó Mária,
polgármesterasszony köszöntő beszédében többek között elmondta: 2012.
augusztus 20-án sokak álma és vágya teljesült, amikor megáldásra
kerültek a toronyórák. Hálás szívvel mondott köszönetet azért is, hogy
immár hagyománnyá vált községükben az első szent magyar család
ereklyéivel megtartott Szent István-napi körmenet. A hármas ereklye -
Szent István Király, Boldog Gizella és Szent Imre – ide jutásának,
valamint a megtalált és felújított ereklyehordozónak - tagadhatatlan
üzenetértéke van: az ember minden korban, minden helyen, minden
helyzetben példaértékké válhat, ha annak a Krisztusi tanításnak a
fényében él, aki egyedül mondta önmagáról: én vagyok, az út, az igazság
és az élet.
Örömét fejezte ki afelett is, hogy a község újabb
kinccsel gazdagodott. Felszentelésre került Danko István mestermunkája -
Szlovákiában elsőként - a Fénykereszt, ami a hívek közadakozásából és
az önkormányzat hathatós támogatásával történt, ezzel is jelezve, hogy a
jövőben is készek hűen ápolni, őrizni és tovább adni szent elődeik
áldott örökségét. Felkiáltójelként felmutatni a keresztet, mint a
szolidaritás, a sorsközösség vállalás szent jelét. Mostanság sok
országban ledöntik, vagy meggyalázzák a keresztet, ezért ők fényes
jelként állítják a falu szívébe érkezőknek, hogy e jelben győzni lehet. A
kereszt által - égi pártfogóik: Szent István, Boldog Gizella, Szent
Imre életpéldája nyomán - családjaiknak, népünknek és nemzetünknek
útmutatói, tanítói és tanúi lehetünk.
Mivel az életadáshoz erő kell
és a kenyér az egyik ilyen nélkülözhetetlen eledel, ezért felkérte Antal
András, állandó diakónust, a nyáregyházi Két Szív Plébánia lelki
vezetőjét, hogy szíveskedjen megáldani az új kenyeret. A diakónus 50
zarándok kíséretében érkezett. Hazai kenyeret hoztak ajándékba és
templomuk kertjéből néhány marék földet, amit a diakónus az
összetartozás, a sorsközösség vállalás jeleként, a megáldott kereszt
tövébe szórt.
Mielőtt szétosztásra kerültek volna a megáldott
kenyerek, a szervezők még egy meglepéssel szolgáltak. Évekkel ezelőtt a
helyi ifjúság egy zenés áhítatot adott elő Jézus Krisztus szenvedése
kapcsán, amelyből a jelenlevők most a befejező számot hallgatták meg,
Lisovszky Géza szerzeményét, a Dr. Lisovszky Alexandra vezette
egyházközség ifjúsági énekkar – a Bárka – közreműködésével. Szólót
énekelt Palencsár Tamás.
A polgármesterasszony az ünnepség végén
megköszönte az együttünneplést. Az Asszonykórus, az önkormányzat és az
egyházközség képviselőtestület tagjai aktív és készséges
együttműködését. Reményét fejezte ki, senki sem bánta meg, hogy idejét
velük, náluk és közöttük töltötte. Arra kérte a megjelenteket, hogy
vigyenek haza egy-egy megáldott cipót. Otthon törjék meg és fogyasszák
el szeretteikkel. A megáldott kenyér legyen jele és eszköze az
összetartozásnak és a megmaradásnak azon helyen, ahová Isten születni
engedte őket. Vigyék el szívükben Makranc jó hírét is. Mondják el, hogy
az országhatár közelében van egy falu, ahol sok-sok nehézség és akadály
közepette élnek még emberek, akik bátran állnak őrt a strázsán, mert van
egy hely a - templom és van egy jel - a kereszt, aminek fényében
életértéket lehet élni, menteni és tovább adni, hogy ezzel is
bizonyságot nyerjen a mondás: a nemzet a nyelvében él, dalában érez és
kultúrájával tanúskodik...
GB,
http://www.felvidek.ma/felvidek/hitelet/48073-szent-istvan-unnepe-makrancon-a-nemzet-a-nyelveben-el-dalaban-erez-es-kulturajaval-tanuskodik