“12.
ősünk Polyák Antal és Csabai Julianna a dél-lengyelországi településről
érkeztek Dorozsmapusztára 1757-ben. Ott éltek 1899-ig. Ebben az évben
még olcsón lehetett vásárolni a földeket, így a többi telepessel
ideköltöztek Tázlár pusztára. A dédnagyszülő és az üknagymama által
megvásárolt 36 holdas földbirtokon felépítették a gazdasági épületeket,
melyek 1926-ban leégtek. Aratás volt, melynek idején kemencében sütöttek
kenyeret, a kipattanó szikra lángra lobbantotta a szalma vagy nádtetőt,
így keletkezett a tűz. Ebben az évben banki kölcsönből építettek újjá
mindent az apai dédszülők. A nagypapa akácfákat ültetett a ház köré és
most ez az 5 kereszt ezekből a majdnem 120 éves akácfákból készült el.
Így a kereszt nem csak Jézussal, nem csak a Szentháromsággal, nem csak
az itt levőkkel, hanem az odaát levő ősökkel is összehoz. Az egyik
fénykereszt a templomkertben, a másik a szülői házunk előkertjében lett
elhelyezve. A 3 normál méretű kereszt egyike a néhai pinceépületből
kialakított kis kápolnában van elhelyezve a szülői háznál, a másik a ma
már összedőlt dédszülői birtokon és a harmadik Felső-Tázláron az út
mentén van kihelyezve.”
Krisztus fénykeresztje “Minden kereszt áldás a Föld számára…”Őrtoronyként őrködik a falu felett két fénykereszt, amelyek közel 120 éves akácfákból készültek és 7,38 méter magasak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése